Izrael: Isten eszköze a megváltásért

Jézus azt mondta a samáriai asszonynak:
«az üdvösség a zsidók közül támad» (János 4,22). Pál kinyilvánította: «akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint» (Rómaiak 9,4-5). Szavaikat nem zsidóknak címezték, de az Isten céljait nem ismerő nemzetek ellenségeskedést tanúsítottak az izraelitákkal szemben.


Például a fáraó azt mondta népének, hogy «az izráeli nép nagyobb és erősebb, mint mi… még többen ne legyenek» (2Mózes 1,9-10). Hámán meg akarta semmisíteni az összes zsidót, akik Ahasvérós királyságában voltak (Eszter 3,6). A közelmúltban a Shoah feltárta a nemzetek ellenségességét a zsidók iránt.
A 2Móz 5,2 rész arról tanúskodik, hogy ez az ellenségeskedés Izrael népe iránt még Istenüket is érinti. A fáraó ezt mondta: «Kicsoda az az ÚR, hogy hallgassak a szavára és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az URat, és nem bocsátom el Izráelt.» (2Mózes 5,2). Asaph, ilyen gyűlölet közepette, arra kérte az Urat: «… Istenem, ne maradj csendben, ne hallgass, és ne légy tétlen, Istenem! Hiszen háborognak ellenségeid, gyűlölőid fenn hordják fejüket» (Zsoltárok 83,1-2). Az ellenség azt mondja: «Gyertek – mondják – irtsuk ki e népet, ne is emlékezzenek többé Izráel nevére!» (Zsoltárok 83,5).
A világ így utasítja el Izraelt, Istenüket és az Úr felkentjét. Le akarják dobni magunkról bilincseiket, letépni köteleiket! (Zsoltárok 2,3). Az Úrnak és az Ő felkentjének ezen bilincsei és kötelékei mégis az emberiség iránti szeretetüket fejezi ki Izraelen keresztül.

Imádkozzunk, hogy
A világ üdvözüljön az Atya szeretete által (János 3,17).
Az egyház felismerje és kinyilvánítsa Izrael helyét Isten céljaiban

(Rómaiak 11,2).
A mindennapos vigasztalás eszközei lehessünk a zsidó nép számára

(Ézsaiás 40,1).

Abraham Millogo
Nemzeti koordinátor
Burkina Faso